(Jn 2:17) “Emészt a házadért való buzgalom”.
Isten háza pedig az élõ kövekbõl, vagyis halhatatlan lelkekbõl áll ( 1Pét 2:5)...
A Szentlélek az, Aki adja ajándékait és adományait és elhív bizonyos szolgálatokra (1Kor 12:4). Ezek az ajándékok és adományok már benne vannak a bérmálás szentségében, mint egy elültetett magban, vagy mint egy becsomagolt ajándékban. Amikor eljön az ideje, a Szentlélek aktiválja, életre kelti ezt a magot és kibontja ezeket az ajándékokat. Mindezt tűzzel teszi (Luk 12:49), illetve, másképpen szemléltetve, éltetõ és öntözõ vízzel (Ez 47:1-7)...
A szolgálatot végző krisztuskövető hasonlatos egy kemencéhez, vagy a belsõégésü motorhoz. A benne égõ tűz hajtja, mûködteti, hogy hívatását teljesítse. De a kemence is, meg a motor is karbantartásra szorúl, mert ha nem, egy idõ után kiég, kikopik és szétesik... Hasonlóképpen, a szolgáló krisztushívõ lelke is, élete is, ha nincs karbantartva, egy idõ után kiég és szétesik. A lelki kiégést, más hasonlatokkal, lehet nevezni lelki kiszáradásnak is, lelki lefagyásnak, blokkolásnak is. Az ilyen lelki állapotot lehet szemléltetni kiégett kemencével, kiszáradt fával, kiszáradt kúttal vagy egy haldokló madárral...
A lelki kiégés okai
1. A folyamatos elutasítottság érzése
Ez lehet szubiektív érzés vagy obiektív valóság. Az ember, minden el nem fogadás által újabb és újabb sebet kap a szívében. Már az anyaméhben sérülhet az ember, ha nem fogadják el. Utána, megtapasztalhatja az elutasítottságot gyerekkorában szüleitõl, testvéreitõl, majd késõbb az iskolában vagy a munkahelyen a társaitól. A megtért krisztushívõ a krisztusi közösségtõl befogadó szeretetet vár és remél. Ezért aztán, a krisztusi közösségben megtapasztalt elutasítottság különösen fájdalmas… Azért fájdalmas, mert ez a korábbi elutasítottságokat tetõzi be és azt az érzést kelti, hogy talán nincs is már remény a befogadásra és elfogadásra ebben a világban. Felvetõdik az emberben az a szomorú kérdés, hogy ha Krisztus testében (1Kor 12:12-19) sem talál az ember elfogadottságot, akkor hol kereshetné?...
Az elutasítottság keserû kelyhét leginkább a prófétai küdetésre és szolgálatra meghívottak tapasztalják meg. A prófeta feladata megróni és figyelmeztetni az embereket, a krisztusi közösségeket és azok vezetõit az eltévelyedés veszélyére. Az a prófeta, amelyik ezekben a nehéz idõkben dícsér és jó dolgokat prófétál, az minimum gyanús… Ezért aztán a legtöbben szívbõl utálják az igaz prófétát. Elutasítják, üldözik és kitaszítják... Ezért mondja az Úr Jezús a prófétákról:
(Mt 10,41) Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmában részesül.
2. A folyamatos konfliktusos állapot
Azáltal, hogy az ember megtér, nem mentesül a konfliktusoktól. Sõt, a keresztény testvérek között normális dolog, hogy konfliktusok legyenek. A konfliktusok okai különbözõek lehetnek: nézetek különbözõsége, bizonyos jogok gyakorlása vagy esetleg anyagi okok. Az elõljáró feladata, hogy az ilyen eseteket elbírálja. Õ kell hogy megmondja, kinek a nézete helyes, kinek a követelése jogos, vagy kinek, milyen anyagiak járnak. De sajnos, gyakori, hogy az elõljáró gyenge és nem végezi jól a kötelességét. Ezért aztán a konfliktusok gyakran elhúzódnak. Persze, olyan is van, hogy a konfliktust nehéz vagy szinte lehetetlen elbírálni vagy megoldani...
A konfliktusokban az emberek bántják egymást. A legsúlyosabb bántás, az élet kioltása után, talán a lelki megbántások. Ezeket hazug szavakkal, álnoksággal, megalázással, intrikákkal, gyalázással és rágalmakkal lehet okozni. A kegyelem állapotában lévõ ember rendelkezik bizonyos felvértezetséggel ezekkel szemben. Ennek ellenére, még így is behorpad a krisztushívõ "lelki mellvértje", mintha csak buzogánnyal vágták volna mellbe. Ez a fájdalom fizikai fájdalommal is jár a mellkas tájékán... A kérdés az, hogy mi történik egy felvértezetlen emberrel?... Gyakran összetörik a szíve és életre szóló sebeket kap a lelkébe. Van olyan, aki teljesen összetörik lelkileg és nem csak érzelmileg sérül, hanem értelmileg is, meg akaratilag is. Ezek következményei lesznek aztán a súlyos depressziók és pszihés zavarok, meg az alkoholizmus...
3. A túlzott és húzamos szolgálat
A túlzott és húzamos szolgálatnak több rossz hatása van. A szolgálat, a munka lassan droggá válik. Elsődleges cél és életelem lesz belõle. Az ember nem tud többé élni nélküle. Nem tud leállni és nem tudja megérteni a másik ember prioritásait. Lenézi azokat akik nem dolgoznak hozzá hasonló ütemben. Nem tudja megérteni mások gyengeségeit. Lassan aztán beáll egy krónikus, testi és szellemi fáradtság. Sokféle tünete lehet ennek: izomfájdalom, folytonos levertség, kálcium és magnézium hiány, gondolkodás-zavar, emlékezet-kiesés, álmatlanság, depresszió, szorongás, stb.
A túlzott, megállás nélküli munka elszakít a imától és elrontja az Istennel és emberrel való kapcsolatot. Ebben az állapotban az ember már nem tud visszatérni az imához, mert fizikai korlátai és problémái már nem adnak neki lehetõséget, hogy a szíve bensõ szobájára figyeljen. Minden figyelme a külsõ, testi-lelki problémáira és fáradtságára irányul. Az Úr Jézus is pihenést rendelt a tanítványainak...
(Mk 6:31) Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük.
4. Az imaélet és a közösség elhanyagolása
Az imaélet és a közösség nélküli szolgálat elõbb-utóbb kiégéshez vezet. Ez olyan, mint amikor a kútból túl gyorsan szippantjuk ki a vizet és az kiürül, mert nem tud utánatelni. A vizet megfelelõ ütemben kell merni, hogy legyen ideje annak visszatelni. Az ima és a közösségi élet segít részesedni a kiapadhatatlan forrásból, Jézus Krisztusból. Ezért problémás az ima nélküli szolgálat és az egyedül végzett szolgálat is. Nagyon nehéz egyedül megállni a szolgálatban, mert gyakran szükség van, hogy ketten vagy hárman együtt imádkozzanak és egy akaraton legyenek Krisztusban (Mt 18:19-20)...
5. Megalkuvás a bûnnel
Ez az egyik legnagyobb veszélye nem csak a szolgálatnak, hanem magának a keresztény életnek is. Az ember beenged bizonyos bûnöket életébe és megalkuszik azokkal. Ez azért lehetséges, mert jobban odahajol bizonyos dolgokhoz, jobban szeret valamit, jobban ragaszkodik a javakhoz, mint Istenhez és az igazsághoz. Az igazság, az élettel együtt, a legfõbb jó, amit Istentõl kapunk, mert az Isten lényege. Még a szeretet is csak az igazságban létezhet és az igazságon kívüli szeretet csak önámítás és képmutatás...
A szolgálatot végzõ krisztushívõ, az élet rögös útjain, a nehézségekben, a vágyai sodrásában megalkuszik a testi kivánságokkal, a pénz utáni sóvárgással, a hamis szeretettel, a siker, hírnév utáni vággyal, stb. Ezek a megalkuvások kioltják a Lelket ( 1Tessz 5:19), eltorzítják a krisztushívõ krisztusi alkatát és egyfajta karikaturává változtatják. Ekkor beáll a lelki kiégés és utána jön a közösségbõl való kikopás is. Az lelki emberek látva a szolgáló krisztushívõ igazságtalan, lélek nélküli cselekedeteit, kiábrándulnak belõle és elfordulnak tõle. Ebben a helyzetben, a kiégett lelkû krisztushívõ, csakis a hamis sáfárt befogadó barátokkal (Luk 16:4) marad...
A lelki kiégés következményei
A lelkileg kiégett krisztushívõ kiszolgáltatottá válik a gonosz szellemi erõk elõtt. Lelke védõfalainak repedései és omladékai már nem tudják feltartóztatni a gonosz támadásait és vereséget szenved. Mivel a szolgáló krisztushívõ, míg Isten országát építi, az ördög evilági erõit rombolja, ezért az ördög nagy haraggal vicsorít rá és számíthat az ördög bosszújára. Így aztán a lelki kiégés következményei súlyosak lehetnek, mind a lelkileg kiégett krisztushívõ életére, mind a krisztusi közösség, mind az egész Egyház életére. Ez a szolgáló krisztuskövető pozíciójának magasságától függ...
Ezek a következmények a következõk lehetnek:
1. Depresszió, pszihési zavarok, amely végül alkoholizmusban, erõszakosságban, tébolyodásban vagy akár öngyilkosságban is végzõdhetnek;
2. Paráznaság, házasságtörés, megszökés, kilépés egy törvénytelen szexuális kapcsolat miatt;
3. Fajtalankodás, pedofilia, amely súlyos botrányokba torkollik;
4. Pénzûgyi csalások, amelyek komoly törvényes bonyodalmakhoz vezetnek;
5. Hitszegés, hitehagyás, hívatás elveszítése, kilépés, amely súlyosan érintheti mind a krisztushívõ életét, mind a krisztusi közösség életét.
A lelki kiégés megelõzése
A lelki kiégést megelõzhetjük ha:
1. Kitartunk az imában és idõt szánunk a bensõ szobánkra: ez lehet elmélkedés, kötött ima vagy szabad ima, ami a bensõ szobánkban, vagyis a szívünkben és fizikai rejtekünkben való találkozás, a lényünk mélyén trónoló Istennel;
2. Kitartunk a Szentírás olvasásában: a Szentírás olvasása visszahozza Isten jelenlétét a szívünkbe, kiszorítva onnan a világi dolgokat és a munka leterhelõ zûrzavarát;
3. Kitartunk a krisztusi közösségben: bármennyire összetört és rosszul mûködõ is a közösség, a közös imában találkozunk Krisztussal és feltölthetjük olajjal lámpásainkat (Mt 25:8);
4. Ha rendszeresen lelkiismeret vizsgálatot tartunk és szentgyónást végzünk: ez megóv az eltévelyedésektõl, megvilágosítja életünket és meggyógyítja a szívünk sebeit;
5. Ha rendszeresen szentáldozáshoz járulunk és szentségimádást végzünk: ez megtölti szívünket isteni élettel, tûzzel és szeretettel;
6. Ha rendszeresen imát kérünk megbízható, imaszolgálatot végzõ testvérektõl: Isten gyakran mások által adja kegyelmeit és megbízható jelzéseket vagy visszajelzéseket csakis a testvérek által kaphatunk;
7. Ha törekedünk a békességre: habár a konfliktusok nem szűnnek meg, tekintsünk testvérünkre, mint egy jövõbeli, menyországbeli, üdvözült társunkra;
8. Ha minden testvért elfogadunk: tudomásul kell vennünk mindenki korlátait és csak annyit várjunk el tõle, amennyire képes, de személyétõl soha ne vonjuk meg szeretetünket;
9. Ha megmaradunk az igazságban: sokszor tökéletlen a szeretetünk, de ha igazságban maradunk, nem vétünk nagyot; akkor van nagy baj, ha elvetjük az igazságot és képmutató módon játszodjuk meg a szeretetet.
10. Ha mindig visszatérünk a szeretethez: törekednünk kell mindig visszatérni a szeretethez, mert amíg keressük az igazságot, gyakran megfeledkezünk a szeretetrõl, amely az igazságszoláltatás vágyát irgalmassággal elégíti ki;
11. Ha vigyázunk magunkra: mindig vigyázni kell a testi-lelki megerõtetés és a pihenés, egészség megõrzésének helyes arányaira;
12. Ha mindig Isten az elsõ: vigyáznunk kell, hogy az Úr maradjon mindig az életünk központjában, Õ üljön a trónon és az Õ helyére nem helyezzünk senkit és semmit.
Ha a szolgáló testvéren a lelki kiégés jeleit látjuk, segítsünk rajta. Segítsük õt figyelmeztetéssel, segítsük õt megfelelõ lelki és testi kezeléshez és vigasztalódáshoz. Fogadjuk õt be és legyünk neki kísérõ, õrzõ társai, hogy el ne vesszen...
Ima: Bocsásd meg Uram, hogy sokmindent tanultunk, de azokat nem cselekedjük meg. Ámen.
A Szentlélek az, Aki adja ajándékait és adományait és elhív bizonyos szolgálatokra (1Kor 12:4). Ezek az ajándékok és adományok már benne vannak a bérmálás szentségében, mint egy elültetett magban, vagy mint egy becsomagolt ajándékban. Amikor eljön az ideje, a Szentlélek aktiválja, életre kelti ezt a magot és kibontja ezeket az ajándékokat. Mindezt tűzzel teszi (Luk 12:49), illetve, másképpen szemléltetve, éltetõ és öntözõ vízzel (Ez 47:1-7)...
A szolgálatot végző krisztuskövető hasonlatos egy kemencéhez, vagy a belsõégésü motorhoz. A benne égõ tűz hajtja, mûködteti, hogy hívatását teljesítse. De a kemence is, meg a motor is karbantartásra szorúl, mert ha nem, egy idõ után kiég, kikopik és szétesik... Hasonlóképpen, a szolgáló krisztushívõ lelke is, élete is, ha nincs karbantartva, egy idõ után kiég és szétesik. A lelki kiégést, más hasonlatokkal, lehet nevezni lelki kiszáradásnak is, lelki lefagyásnak, blokkolásnak is. Az ilyen lelki állapotot lehet szemléltetni kiégett kemencével, kiszáradt fával, kiszáradt kúttal vagy egy haldokló madárral...
A lelki kiégés okai
1. A folyamatos elutasítottság érzése
Ez lehet szubiektív érzés vagy obiektív valóság. Az ember, minden el nem fogadás által újabb és újabb sebet kap a szívében. Már az anyaméhben sérülhet az ember, ha nem fogadják el. Utána, megtapasztalhatja az elutasítottságot gyerekkorában szüleitõl, testvéreitõl, majd késõbb az iskolában vagy a munkahelyen a társaitól. A megtért krisztushívõ a krisztusi közösségtõl befogadó szeretetet vár és remél. Ezért aztán, a krisztusi közösségben megtapasztalt elutasítottság különösen fájdalmas… Azért fájdalmas, mert ez a korábbi elutasítottságokat tetõzi be és azt az érzést kelti, hogy talán nincs is már remény a befogadásra és elfogadásra ebben a világban. Felvetõdik az emberben az a szomorú kérdés, hogy ha Krisztus testében (1Kor 12:12-19) sem talál az ember elfogadottságot, akkor hol kereshetné?...
Az elutasítottság keserû kelyhét leginkább a prófétai küdetésre és szolgálatra meghívottak tapasztalják meg. A prófeta feladata megróni és figyelmeztetni az embereket, a krisztusi közösségeket és azok vezetõit az eltévelyedés veszélyére. Az a prófeta, amelyik ezekben a nehéz idõkben dícsér és jó dolgokat prófétál, az minimum gyanús… Ezért aztán a legtöbben szívbõl utálják az igaz prófétát. Elutasítják, üldözik és kitaszítják... Ezért mondja az Úr Jezús a prófétákról:
(Mt 10,41) Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmában részesül.
2. A folyamatos konfliktusos állapot
Azáltal, hogy az ember megtér, nem mentesül a konfliktusoktól. Sõt, a keresztény testvérek között normális dolog, hogy konfliktusok legyenek. A konfliktusok okai különbözõek lehetnek: nézetek különbözõsége, bizonyos jogok gyakorlása vagy esetleg anyagi okok. Az elõljáró feladata, hogy az ilyen eseteket elbírálja. Õ kell hogy megmondja, kinek a nézete helyes, kinek a követelése jogos, vagy kinek, milyen anyagiak járnak. De sajnos, gyakori, hogy az elõljáró gyenge és nem végezi jól a kötelességét. Ezért aztán a konfliktusok gyakran elhúzódnak. Persze, olyan is van, hogy a konfliktust nehéz vagy szinte lehetetlen elbírálni vagy megoldani...
A konfliktusokban az emberek bántják egymást. A legsúlyosabb bántás, az élet kioltása után, talán a lelki megbántások. Ezeket hazug szavakkal, álnoksággal, megalázással, intrikákkal, gyalázással és rágalmakkal lehet okozni. A kegyelem állapotában lévõ ember rendelkezik bizonyos felvértezetséggel ezekkel szemben. Ennek ellenére, még így is behorpad a krisztushívõ "lelki mellvértje", mintha csak buzogánnyal vágták volna mellbe. Ez a fájdalom fizikai fájdalommal is jár a mellkas tájékán... A kérdés az, hogy mi történik egy felvértezetlen emberrel?... Gyakran összetörik a szíve és életre szóló sebeket kap a lelkébe. Van olyan, aki teljesen összetörik lelkileg és nem csak érzelmileg sérül, hanem értelmileg is, meg akaratilag is. Ezek következményei lesznek aztán a súlyos depressziók és pszihés zavarok, meg az alkoholizmus...
3. A túlzott és húzamos szolgálat
A túlzott és húzamos szolgálatnak több rossz hatása van. A szolgálat, a munka lassan droggá válik. Elsődleges cél és életelem lesz belõle. Az ember nem tud többé élni nélküle. Nem tud leállni és nem tudja megérteni a másik ember prioritásait. Lenézi azokat akik nem dolgoznak hozzá hasonló ütemben. Nem tudja megérteni mások gyengeségeit. Lassan aztán beáll egy krónikus, testi és szellemi fáradtság. Sokféle tünete lehet ennek: izomfájdalom, folytonos levertség, kálcium és magnézium hiány, gondolkodás-zavar, emlékezet-kiesés, álmatlanság, depresszió, szorongás, stb.
A túlzott, megállás nélküli munka elszakít a imától és elrontja az Istennel és emberrel való kapcsolatot. Ebben az állapotban az ember már nem tud visszatérni az imához, mert fizikai korlátai és problémái már nem adnak neki lehetõséget, hogy a szíve bensõ szobájára figyeljen. Minden figyelme a külsõ, testi-lelki problémáira és fáradtságára irányul. Az Úr Jézus is pihenést rendelt a tanítványainak...
(Mk 6:31) Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük.
Az imaélet és a közösség nélküli szolgálat elõbb-utóbb kiégéshez vezet. Ez olyan, mint amikor a kútból túl gyorsan szippantjuk ki a vizet és az kiürül, mert nem tud utánatelni. A vizet megfelelõ ütemben kell merni, hogy legyen ideje annak visszatelni. Az ima és a közösségi élet segít részesedni a kiapadhatatlan forrásból, Jézus Krisztusból. Ezért problémás az ima nélküli szolgálat és az egyedül végzett szolgálat is. Nagyon nehéz egyedül megállni a szolgálatban, mert gyakran szükség van, hogy ketten vagy hárman együtt imádkozzanak és egy akaraton legyenek Krisztusban (Mt 18:19-20)...
5. Megalkuvás a bûnnel
Ez az egyik legnagyobb veszélye nem csak a szolgálatnak, hanem magának a keresztény életnek is. Az ember beenged bizonyos bûnöket életébe és megalkuszik azokkal. Ez azért lehetséges, mert jobban odahajol bizonyos dolgokhoz, jobban szeret valamit, jobban ragaszkodik a javakhoz, mint Istenhez és az igazsághoz. Az igazság, az élettel együtt, a legfõbb jó, amit Istentõl kapunk, mert az Isten lényege. Még a szeretet is csak az igazságban létezhet és az igazságon kívüli szeretet csak önámítás és képmutatás...
A szolgálatot végzõ krisztushívõ, az élet rögös útjain, a nehézségekben, a vágyai sodrásában megalkuszik a testi kivánságokkal, a pénz utáni sóvárgással, a hamis szeretettel, a siker, hírnév utáni vággyal, stb. Ezek a megalkuvások kioltják a Lelket ( 1Tessz 5:19), eltorzítják a krisztushívõ krisztusi alkatát és egyfajta karikaturává változtatják. Ekkor beáll a lelki kiégés és utána jön a közösségbõl való kikopás is. Az lelki emberek látva a szolgáló krisztushívõ igazságtalan, lélek nélküli cselekedeteit, kiábrándulnak belõle és elfordulnak tõle. Ebben a helyzetben, a kiégett lelkû krisztushívõ, csakis a hamis sáfárt befogadó barátokkal (Luk 16:4) marad...
A lelki kiégés következményei
A lelkileg kiégett krisztushívõ kiszolgáltatottá válik a gonosz szellemi erõk elõtt. Lelke védõfalainak repedései és omladékai már nem tudják feltartóztatni a gonosz támadásait és vereséget szenved. Mivel a szolgáló krisztushívõ, míg Isten országát építi, az ördög evilági erõit rombolja, ezért az ördög nagy haraggal vicsorít rá és számíthat az ördög bosszújára. Így aztán a lelki kiégés következményei súlyosak lehetnek, mind a lelkileg kiégett krisztushívõ életére, mind a krisztusi közösség, mind az egész Egyház életére. Ez a szolgáló krisztuskövető pozíciójának magasságától függ...
Ezek a következmények a következõk lehetnek:
1. Depresszió, pszihési zavarok, amely végül alkoholizmusban, erõszakosságban, tébolyodásban vagy akár öngyilkosságban is végzõdhetnek;
2. Paráznaság, házasságtörés, megszökés, kilépés egy törvénytelen szexuális kapcsolat miatt;
3. Fajtalankodás, pedofilia, amely súlyos botrányokba torkollik;
4. Pénzûgyi csalások, amelyek komoly törvényes bonyodalmakhoz vezetnek;
5. Hitszegés, hitehagyás, hívatás elveszítése, kilépés, amely súlyosan érintheti mind a krisztushívõ életét, mind a krisztusi közösség életét.
A lelki kiégés megelõzése
A lelki kiégést megelõzhetjük ha:
1. Kitartunk az imában és idõt szánunk a bensõ szobánkra: ez lehet elmélkedés, kötött ima vagy szabad ima, ami a bensõ szobánkban, vagyis a szívünkben és fizikai rejtekünkben való találkozás, a lényünk mélyén trónoló Istennel;
2. Kitartunk a Szentírás olvasásában: a Szentírás olvasása visszahozza Isten jelenlétét a szívünkbe, kiszorítva onnan a világi dolgokat és a munka leterhelõ zûrzavarát;
3. Kitartunk a krisztusi közösségben: bármennyire összetört és rosszul mûködõ is a közösség, a közös imában találkozunk Krisztussal és feltölthetjük olajjal lámpásainkat (Mt 25:8);
4. Ha rendszeresen lelkiismeret vizsgálatot tartunk és szentgyónást végzünk: ez megóv az eltévelyedésektõl, megvilágosítja életünket és meggyógyítja a szívünk sebeit;
5. Ha rendszeresen szentáldozáshoz járulunk és szentségimádást végzünk: ez megtölti szívünket isteni élettel, tûzzel és szeretettel;
6. Ha rendszeresen imát kérünk megbízható, imaszolgálatot végzõ testvérektõl: Isten gyakran mások által adja kegyelmeit és megbízható jelzéseket vagy visszajelzéseket csakis a testvérek által kaphatunk;
7. Ha törekedünk a békességre: habár a konfliktusok nem szűnnek meg, tekintsünk testvérünkre, mint egy jövõbeli, menyországbeli, üdvözült társunkra;
8. Ha minden testvért elfogadunk: tudomásul kell vennünk mindenki korlátait és csak annyit várjunk el tõle, amennyire képes, de személyétõl soha ne vonjuk meg szeretetünket;
9. Ha megmaradunk az igazságban: sokszor tökéletlen a szeretetünk, de ha igazságban maradunk, nem vétünk nagyot; akkor van nagy baj, ha elvetjük az igazságot és képmutató módon játszodjuk meg a szeretetet.
10. Ha mindig visszatérünk a szeretethez: törekednünk kell mindig visszatérni a szeretethez, mert amíg keressük az igazságot, gyakran megfeledkezünk a szeretetrõl, amely az igazságszoláltatás vágyát irgalmassággal elégíti ki;
11. Ha vigyázunk magunkra: mindig vigyázni kell a testi-lelki megerõtetés és a pihenés, egészség megõrzésének helyes arányaira;
12. Ha mindig Isten az elsõ: vigyáznunk kell, hogy az Úr maradjon mindig az életünk központjában, Õ üljön a trónon és az Õ helyére nem helyezzünk senkit és semmit.
Ha a szolgáló testvéren a lelki kiégés jeleit látjuk, segítsünk rajta. Segítsük õt figyelmeztetéssel, segítsük õt megfelelõ lelki és testi kezeléshez és vigasztalódáshoz. Fogadjuk õt be és legyünk neki kísérõ, õrzõ társai, hogy el ne vesszen...
Ima: Bocsásd meg Uram, hogy sokmindent tanultunk, de azokat nem cselekedjük meg. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése